Az anyaságot minden buktatójával, frusztrációjával együtt azért mégis élvezni a legérdemesebb.
Ha észleled magadon, hogy a véget nem érő háztartási munka, 120-szor egyformán lejátszott szerepjáték és 120-szor elmondott „Vacsora!”, „Vedd már fel a pizsamád!”, „Ne gyere ki többet, alvás idő van!” mókuskerekében eltűnik a gyereknevelés öröme, akkor itt az idő emlékeztetni magad: Élvezd! Élvezd, hogy itt és most, ennek a gyermeknek az anyja vagy, élvezd a vele töltött időt!
Egyszerűen azért, mert ha már ígyis-úgyis ez vár Rád, akkor legalább legyen benne örömöd. Másrészt a gyermek is pontosan érzi, ha élvezed vele az időt, de azt is, ha menekülsz tőle (pl. a telefonodba játék közben). És kutya rossz érzés az utóbbi. Ráadásul az alapélményévé válhat: „az vagyok, akivel unalmas lenni”. „Az vagyok, aki nem fontos, én vagyok a púp anya hátán.” (És ha még tudatos lenne ‒akkor könnyebb lenne később feloldozni‒ de nem! Ezek alattomosan, észrevétlenül kúsznak be a tudatába.) Ezért hát élvezd, ami van! Élvezd a jelent!
Dr. Sipos Lilla
