Az egészségügyi világszervezet, a WHO ajánlása az, hogy 1-2 éves kor alatt egyáltalán ne nézzen képernyőt a gyermek.

Lehetőség szerint 2-5 éves kor között is mellőzzük a képernyő nézést, de ha mégis, akkor szülői felügyelet mellett történjen, maximum 1 óra időtartamban.

Milyen káros hatásai lehetnek a csecsemőkorban történő képernyő nézésnek?

A képernyőnézés, pontosabban az a kékfény, amit a képernyő kibocsájt, stimulálja a tobozmirigyet, ami éberen tartja a képernyő nézőjét. Egy éves kor előtt a szemizmok még gyengék, és a tartósan egy irányba nézéskor szemtengelyferdülés, szemromlás alakulhat ki. A „tartós” itt akár csak 5 percet jelent. Képeskönyv nézésekor a szem nem egy irányba fókuszál, hanem ide-oda mozog, pásztáz.

A képernyő bámulással töltött idő alatt a gyermek nem végez sem mozgásos tevékenységet, sem társas együttműködési tevékenységet, sem alkotó agyi tevékenységet (pl. beszéd, gondolkodás, környezet felfedezése). Passzív befogadásra, kognitív tunyaságra nevel, mert a képernyőzéssel az unalom könnyen, energiabefektetés nélkül elűzhető. Az unalom érzése motiválja a gyermeket arra, hogy kreatív játékötleteket találjon ki.

Ráadásul a fantázia tevékenység is beszűkül. A képes mesekönyvekben az egy-egy kép közötti történéseket a gyermeknek a fantáziájával kell kitöltenie, tehát magát a cselekményt a fantáziájában, de képekben látja a gyermek. Ez azért nagyon fontos, mert lelki gondjaink, nehézségeink, kudarcaink idején ugyanilyen fantáziált képekben oldjuk fel a bennünk keletkezett érzelmi feszültséget. Pl. elképzeljük a helyzet pozitív kimenetelét. Vagy elképzeljük, hogy mi mindent mondhatunk volna még a szituációban. Vagy elképzeljük, hogy kiállunk a színpadra, és elakadás nélkül elmondjuk a verset. Mindez segít a szorongás leküzdésében. Aki mesekönyv helyett képernyőt néz, az teljességében kapja meg a vizuális történetet, nincsen szükség arra, hogy a képzeletében játszódjon le a történet. Emiatt nem is tanulja meg a fantáziában történő képalkotást. Ezáltal egy nagyon fontos megküzdési stratégiától esik el a gyermek érzelmi életében.

A fentiekből következően csecsemőkorban egyáltalán nem tanácsos engedni, hogy a baba képernyőt nézzen. Kisgyermekkorban 10-20 perc képernyőt nézzen maximum, ha lehetséges.

Végezetül pedig, ami altatás szempontjából fontos: elalvás előtt 1 órával, legyen szó akár nappali, akár éjszakai alvásról, ne képernyőzzenek a gyerekek, mert felpörgeti őket.

Dr. Sipos Lilla